Ez az, amiért szöveget kell írni! (És így kell)

​Direkt nem szeretnék olyan mondatokkal dobálózni, hogy "miért kihagyhatatlan neked is a szövegírás..." Majd rájössz magadtól. Vagy nem. NEKEM igazából mindegy.
De miért is szövegezünk, azaz szövegelünk?
Az ember elsődlegesen verbálisan kommunikál. A TÁVOL csücsülő célcsoportot más módon nem is tudja elérni. A legegyszerűbb verbális út a szöveg. Aztán pedig a videó, ami már az egyre népszerűbb, vizuális elemeket is ötvözi.
A célcsoportok fogékonysága változó. Kép? Szöveg? Hang? Más és más.
No, de a szöveg.
Az írott forma. A betűvetés. Haha! És pláne, a marketingszöveg, sales-szöveg, PR-szöveg... Weblap szöveg. Social media posztok szövegei. Mennyi, mennyi műfaj. Mennyi lehetőség, mennyi "muszáj ezt is?" - ugye? Az összes megszólít, csak máshol, máshogy. De miért? Mégis, miért KELL, hogy írjunk nekik?
Benned ott van valami... Tudás? Egy jó termék a kezedben? Egy menő szolgáltatás? Erről mesélni kell... Ez a cél. Az egyik. De ezt meg hogyan? "Ez itt jó!", oszt' annyi? Nem azt kell mondani, amit TE AKARSZ, hogy csináljanak. (Vedd meg.) Azt kell elmondani, MIÉRT jó NEKIK az, amit TE csinálsz. (Ha megveszed, ez meg az megoldódik.) Utálom a "csinál" szót - kicsinál, becsinál, felcsinál, lecsinál, odacsinál, 'micsinááááálsz???, megcsinál... Fujj. De na, ők itt valamit csinálni, lépni, tenni fognak. Nekik azzal, amit olvasnak, dolguk van.
Itt azt hiszed, megvan, amiről írni kell nekik, ragadod a tollat, na, most megírom! Ja. 20%-ban tényleg megvagy. Innentől még millió és egy téma van, amit ki kell kutatni, millió és egy kérdés, amire választ kell adni. Ez pedig mind szöveg. Mind potenciálisan a célcsoporthoz megérkező, értelmes betűfolyam.
A legnagyobb gáz amúgy a cégeknél, egyéni vállalkozóknál, és még számos szövegírónál is, hogy csak írnak. Hangsúlyozom újra: 20%-ra hiszik azt, hogy készen vannak! Írják, amit gondolják, hogy kell.
De mi az, amiről sztorizni lehet? Mi az, aminek szaga van? EMBERSZAGA. Mert az ember a szagot keresi. KÉMIA. Ezeket a témákat, lehetőségeket pedig nem kutatják le, sokszor maguk a vezetők sincsenek tisztában vele. MINDIG kell írni az aktualitásokról, mindig kellenek tök egyértelmű "idejössz-ezt kapod" típusú tartalmak, mert a ló túloldalára esni sem fényes. De mellette...
Mellette történetek kellenek.
Ugyanazért mesélünk, mint száz, háromszáz, ötszáz, ezer éve. A sztorik miatt. A megosztás miatt. Az átadás miatt. És nincs ez másképp az értékesítési vagy referencia-célú szövegírásnál sem.
Összeállt? Két dolog tehát: minden, ami konkrét, és minden, ami történet. 
Itt kezdődnek a nehezebb lépések? Erre vágysz, ami a gombon van?

Sztorizzunk rólam, sztorizz helyettem!