Van alap, menüoldal-áras webszövegíró szolgáltatásom, de ez itt... Amit most megosztok veled, mindent visz.

A weboldaladra enyhe kifejezés a retró és túl szép szó a vintage? 
Miközben a megújítás, ahogy az lenni szokott, folyton csak tolódik, idő nincs, energia felejtős, pénz kicentizve, meg amúgy is, ki a fene vezényelné le ezt? A versenytársad jóval ótvarabb szolgáltatást nyújt, de a site-ja ragyog, a jelenléte penge. Ha még sokáig vársz, pusztán az arculata miatt úgy elvisz minden lehetséges vásárlót, hogy nemcsak a lepukkant weboldaladat, de még a rolót is lehúzhatod. Ezzel nem bántani akarlak, mert ha itt vagy, sanszos, hogy pont ugyanígy gondolod.

WEBOLDAL EXTRA
Weboldal tanácsadás + felépítés + szövegírás
Elűzi a kudarc lehetőségét.

Amellett ugyanis, hogy megírom a szöveget - természetesen -, egy igazi "mentőöv"-pakkot kapsz vele:

1. Megtervezem a felépítését is a weboldalnak. Erős vagyok User Experience-ben, meg amúgy is, HORROR ára lenne, ha ezt valakitől külön rendelnéd.
2. Ebben benne van egy webes jelenlét-stratégiai tanácsadás is,
3. illetve a fő Buyer Personáidat is felépítem, hogy innentől minden létező online kommunikációd pontosan célozható legyen.

Tehát kapsz egy weblaptervet + egy tanácsadási anyagot is.

4. Briefelem továbbá a fejlesztőt, akinek a kezei közé kerül a technikai felépítés. Visszajelzések alapján úgy briefelek, hogy nincs semmi kérdés, mindent értenek, a projekt turbófokozaton halad. Nekem is furcsa, de értek kockanyelven.

És ami még pluszban kérhető...

Szövegtündér vagyok, de ha projektvezetésről van szó, TANK leszek. Bevonhatsz projektvezetői feladatokra is, tehát ha kell, a kiadott anyagok alapján egy teljes kreatív team-et is hatékonyan navigálok, hogy mi, meg hogyan, meg merre legyen a szép-új-ütős-sikeres, cseppet sem vintageretró weboldaladon! 

Neked meg mindeközben elég leülnöd egy fotelbe.

Minden IS bővebben, árastul itt:​

Ne bízd a véletlenre a szövegírást, tartalomalkotást, mert véletlenek nincsenek. Ha azokra hagyatkozol, a semmibe taszítod magad.

Nem vagyok egy túlzottan tervezős alkat, tehát nem fogok a tervezés fontosságával érvelni, mert hiteltelen lenne. Viszont egész ügyes szervező vagyok, és képes a rendszerességre. Ugyanúgy a posztolásban, mint például az edzésben vagy a napi rutinomban.

Azonban a legtöbben, ha kommunikációról van szó - social mediától a blogposztokig, weblap megújítástól a sales-anyagokig -, itt véreznek el. 
​Egyszerűen nem szokott menni a rendszeresség, mert...

• Hiányoznak az ötletek, nincs inspiráció.
• Vagy van rengeteg ötlet, amiket nem írnak le, nem váltanak tartalomra, és elvesznek a térben...
• Eleve nincs motiváció, mert a sok egyéb tevékenység mellett nem marad rá kedv.
• Esetleg idő, energia sem... De a kiszervezés valamiért nincs tervben.

Leegyszerűsítve mindezt arra, amit Te érzel és gondolsz: "hova is kapjak", "hol is kezdjem", "mit is kéne csinálnom". UGYE? Ilyenkor vagy a véletlen kezében, és ilyenkor nem történik semmi szövegírás, tartalomalkotás a vállalkozásod, self-branded számára.

Erre hoztam most megoldást, hogy 2020 másképp alakuljon.
 
Blog-, poszt-, webszöveg-tervezés az új esztendőre

...Hogy egyedi, versenytárs-lekörözős tartalmad legyen minden hétre, minimális idő- és anyagi ráfordítással.

1. Ezzel nyitunk: 45 perces személyes/egyéb szóbeli konzultáció irányított kérdésekkel.
2. Kapsz egy 5-8 oldalas, személyre szabott tanácsadási anyagot, hogy miről, milyen műfajban, milyen hosszan posztolj.
3. Kapsz 3 hónapra előre (január, február, március) kitöltött tématervező naptárat + posztnaptárat.
4. 45 perces személyes/egyéb szóbeli konzultáció március végén az elmúlt 3 hónapról. Ehhez kapsz egy összesítőt a 3 hónapos tevékenységedről, tartalmaidról új javaslatokkal.
5. Ha ezt megrendeled, 2020. január - 2020. március vége közt 5-15%-os kedvezményeket kapsz minden tőlem rendelt szövegírás szolgáltatásra, ha úgy döntenél, van, ami "házilag" mégsem fér bele.

Ez 55 500 Ft. 

Ennyiért benne van 2 beszélgetés, 2 db háromhavi tartalomra vonatkozó naptár, 2 tanácsadási anyag, és ha mégis rám bíznál valamennyi szövegírást, még kedvezmények is.
55 500 Ft, amin most az éved múlhat. Legyen minden pörgősebb és ütősebb, vagy maradjon ugyanúgy, ahogy most van? 

1. Utálatosak a szerkesztett és átlátható szövegek
Ugye, mennyire gáz az, amikor egy tartalom logikusan felépített, élmény az olvasása, és releváns információkat tartalmaz? 

2. Rendszeres blogbejegyzések, bloah
Kinek kell minden héten 1-2 blogbejegyzés, ha posztolhat random kétnaponta, aztán legközelebb 5 hónappal később is? Döbbenetes még belegondolni is, milyen szörnyű az, amikor az embernek olvasói lesznek, és a meglévő vagy majdani ügyfelek/vásárlók rendszeresen értékes, infógazdag tartalomhoz jutnak...

3. Mégis, ki akar magának érthető, olvasmányos weboldal szöveget?
Igen, ez mindig egy sarkalatos pont. Összevissza, bonyolult, szedett-vedett szöveg, amit a haver frissdiplomás unokahúga ollózott össze, az a tuti! Sőt, wow, mondok jobbat! A CEO által írt szöveg, ami szakmailag ütős, de egy laikus elsírja magát rajta - hiszen mindenki sírni akar!

4. Az informatív landolóoldalak is siralmasak, tényleg
Sokkal jobb, amikor hatvanötször a szádba akarja rágni, mit vegyél meg, mert az ár-érték arány menő, a termék jó és olcsó is, mint amikor tényleg a landing page apropójának érdekességeit, egyediségeit sorakoztatja fel logikusan. Sőt! A hatfelkiáltójeles közhelycunami is izgibb, mint egy életérzés átadása... Kell hát a fenének szövegíró!

5. Úristen, készen lenne!
Két évig ülni rajta, és sosem fellőni egy új weboldalt a messzemenőkig kívánatosabb megoldás, mint kiszervezni egy szövegírónak, majd kézhez kapni feltöltésre kész állapotban.

5+1 Lehet, hogy némi egyedi tartalom bukkanna fel a felületeiden
​De kinek kell az, ha lehetsz abszolút 12 egy tucat is? Ugye, hogy ugye?

(XY - nevezzük Emmának, úgyis szinte minden stroytelling alapú cikkemben Emma a főszereplő.)
​
Emma nagyon görcsös, utál bejárni a munkahelyére, állandóan fáj a feje és a gyomra tőle. Utálja a főnökét, utálja a kollégáit, utálja a közlekedési dugókat, és utál reggel felkelni. Ezek közül minimum egyet biztos te is utálsz...

Mivel tényleg nagyon utálja, Emma elkezd dumálgatni mindenféle ismerősökkel, mit tegyen. Mondanak neki közhelyes tanácsokat, van, aki pszichológushoz küldi azzal, hogy tutira depressziós, más asztrológiai tanácsadásra, hogy meglássa az útját, amit nem lát, ő meg egyre jobban vergődik. Már nem mer beszélni senkivel, mert mindenki őt hozza ki hibásként, noha semmi más nem történik, minthogy rossz neki, és nem tudja, mitől lenne jobb.

Munka közben, motiváció híján, mindenféle random cikkeket olvasgat, ekkor rátalál egy blogra. A blogot egy utazó cikkíró vezeti, aki a dögunalom irodai melóját hagyta ott ezért a kicsit nomádabb, de cserébe látványosan boldogabb életért. Körömcipő helyett bakancs, profi frizura helyett sima lófarok, és minimum 10 évnyi megfiatalodás... Mindent eladott és feladott, most pedig utazik és ír róla. Emmának ez nagyon bejön, inspirálja, annak ellenére, hogy ő soha az életben nem akarna lelépni otthonról, hiszen 2 kutyája, egy helyhez kötött potenciális férje és egy betegeskedő apukája is van - nem, nem lehet. De az élet, a szabadság mégiscsak vonzza.

Emma olvassa a blogot, és a blog alatt más blogok ajánlatai is megjelennek. Ott van egy mindenféle karriertippekkel foglalkozó srácé, aki nem hagyományos módon térképezi fel, ki mihez ért igazán. Bár annyira nem érdekli, a büdös trolin végül is lekattintja Emma ezt is, mert miért ne, lehet, hogy izgalmas.

A srác elég sokat posztolt már az elmúlt években, tök jó sztorikat írt le az ügyfeleiről, számos sikersztoritól számolt be. Elég kevesen olvassák, de láthatólag akikhez KELL, azokhoz eljutott, és tömegek ide vagy oda, a vállalkozása szépen épült az évek alatt, ez nyilvánvaló. Milyen inspiráló: a saját útját is leírja az ügyfeleké mellett...

Emma pár hét múlva végül el is felejti az utazós blogot, teljesen ráfügg a srác írásaira, és úgy dönt, konzultációt kér tőle. Beszélgetnek. A páradik ülésre kiderül, hogy a sok mindennel, amit utál, valójában nem lenne baja: konkrétan a munkájából van elege, a terület nem is érdekli igazán. Emma megvilágosodik, és olyannyira szép ívet kezd felvenni ezután az élete, hogy másoknak is elmeséli a történetét.

​Ez a cikk reklámozhatná a karrieres fiút és a blogolás fontosságát is. Bármelyik lenne is, lényege az ÚT: az, hogy a változáshoz valamit tenni kell. Hogy ez mi? Nézz csak körbe, tele vagy eszközökkel. Olvashatsz róluk, tanácsadóhoz fordulhatsz... Nem kell egyedül zöldülnöd a bajoddal. Az emberek problémái hasonlóak, és úgy 30%-ukban az is közös, hogy meg akarják oldani azt.
Ám ehhez kell egy út. Más útját olvasva pedig te magad is rálelhetsz a sajátodra.
Na, ez a történetmesélés műfaj lényege.

Szövegírást rendelni sokak szerint ciki. Mert a webfejlesztéshez meg a grafikai részhez nem kell mindenkinek érteni, de írni a suliban mindenki megtanult, és mekkora gyászhuszár már az, aki még egy 8 perces olvasásidejű bemutatkozóanyagot sem képes magáról összedobni! Vagy az, akinek nincs ideje még a heti 1 bejegyzéses blogjára sem...

A szövegíró emiatt sokszor titokban van tartva. Olyan ez, mint a Szex és New York első évadában a Titkos Szex c. rész, amikor csak eldugott, városszéli helyeken lehet nyilvánosan mutatkozni a másikkal, mert, bár, minden tök szuper vele, mégsem lehet megmutatni a világnak, a nyújorki elit előtt tök gáz. Nem, nem az gáz, amit csinál, hanem a tény gáz, hogy van. Az, amit képvisel.

Mostoha terület a szövegírás, hiszen mi teljesen el vagyunk rejtve, kvázi szellemírók vagyunk, láthatatlan kezek, fantomok a gép mögött. Nyilván, nem az a gond, hogy egy abszolút független céges blognál nincs kint a nevünk, sokkal inkább az, hogyha a tartalmak dicséretet kapnak, minket a lehető legritkább esetben említenek meg. "Köszi a fejlesztőnek, XY-nak." A szöveg meg csak úgy lett, általában... Sic!

A szövegíró társadalom egyébként ebbe könnyűszerrel belenyugszik, amit részemről károsnak tartok, mert én minden erőmmel azon vagyok, hogy bebizonyítsam: a szövegírás egy szakterület, amihez tehetség, gyakorlat és rengeteg befektetett energia kell, a bepötyögött betűknél sokkal többet jelent.

Mindenkit arra biztatok, hogy ne tartsa gáznak, ha szövegíróval dolgozik, mert az írás és a profi szövegírás nem ugyanaz. Akkor pláne nem, ha a szövegíró a szövegíráson túl a struktúrával, a kreatív koncepcióval is foglalkozik. Mi is teljes értékűek vagyunk, és amíg Amerikában már külön ágazatai vannak a szövegírásnak, és az ágazatoknak felkapott szakértői, akikért versenyeznek, itthon még mindig a "de hát ez most ez mi ez / de hát biztos kell ezért fizetnem? / de hát ezek csak betűk, a recepciós Micike is tud írni" az általános jellemző.

Ha a versenytársaid így is vannak vele, te ne legyél! Járj előttük ne csak egy, hanem sok lépéssel. Bízd profi, adott területen jártas szövegíróra a munkát, és ne szégyelld: 2019 végén ugyanis kevés ennél menőbb dolog van, amit megtehetsz a vállalkozásodért.

Egyeztessünk? Ígérem, ennél visszafogottabb leszek!

​Direkt nem szeretnék olyan mondatokkal dobálózni, hogy "miért kihagyhatatlan neked is a szövegírás..." Majd rájössz magadtól. Vagy nem. NEKEM igazából mindegy.
De miért is szövegezünk, azaz szövegelünk?
Az ember elsődlegesen verbálisan kommunikál. A TÁVOL csücsülő célcsoportot más módon nem is tudja elérni. A legegyszerűbb verbális út a szöveg. Aztán pedig a videó, ami már az egyre népszerűbb, vizuális elemeket is ötvözi.
A célcsoportok fogékonysága változó. Kép? Szöveg? Hang? Más és más.
No, de a szöveg.
Az írott forma. A betűvetés. Haha! És pláne, a marketingszöveg, sales-szöveg, PR-szöveg... Weblap szöveg. Social media posztok szövegei. Mennyi, mennyi műfaj. Mennyi lehetőség, mennyi "muszáj ezt is?" - ugye? Az összes megszólít, csak máshol, máshogy. De miért? Mégis, miért KELL, hogy írjunk nekik?
Benned ott van valami... Tudás? Egy jó termék a kezedben? Egy menő szolgáltatás? Erről mesélni kell... Ez a cél. Az egyik. De ezt meg hogyan? "Ez itt jó!", oszt' annyi? Nem azt kell mondani, amit TE AKARSZ, hogy csináljanak. (Vedd meg.) Azt kell elmondani, MIÉRT jó NEKIK az, amit TE csinálsz. (Ha megveszed, ez meg az megoldódik.) Utálom a "csinál" szót - kicsinál, becsinál, felcsinál, lecsinál, odacsinál, 'micsinááááálsz???, megcsinál... Fujj. De na, ők itt valamit csinálni, lépni, tenni fognak. Nekik azzal, amit olvasnak, dolguk van.
Itt azt hiszed, megvan, amiről írni kell nekik, ragadod a tollat, na, most megírom! Ja. 20%-ban tényleg megvagy. Innentől még millió és egy téma van, amit ki kell kutatni, millió és egy kérdés, amire választ kell adni. Ez pedig mind szöveg. Mind potenciálisan a célcsoporthoz megérkező, értelmes betűfolyam.
A legnagyobb gáz amúgy a cégeknél, egyéni vállalkozóknál, és még számos szövegírónál is, hogy csak írnak. Hangsúlyozom újra: 20%-ra hiszik azt, hogy készen vannak! Írják, amit gondolják, hogy kell.
De mi az, amiről sztorizni lehet? Mi az, aminek szaga van? EMBERSZAGA. Mert az ember a szagot keresi. KÉMIA. Ezeket a témákat, lehetőségeket pedig nem kutatják le, sokszor maguk a vezetők sincsenek tisztában vele. MINDIG kell írni az aktualitásokról, mindig kellenek tök egyértelmű "idejössz-ezt kapod" típusú tartalmak, mert a ló túloldalára esni sem fényes. De mellette...
Mellette történetek kellenek.
Ugyanazért mesélünk, mint száz, háromszáz, ötszáz, ezer éve. A sztorik miatt. A megosztás miatt. Az átadás miatt. És nincs ez másképp az értékesítési vagy referencia-célú szövegírásnál sem.
Összeállt? Két dolog tehát: minden, ami konkrét, és minden, ami történet. 
Itt kezdődnek a nehezebb lépések? Erre vágysz, ami a gombon van?