Hogyan születik a szöveg? Blogposzttól a weboldalig

Ahány szövegíró, valószínűleg, annyi szövegírási metódus. Anyaggyűjtés, fordítások, kérdezősködés, jegyzetelés, vázlatolás, terv – ezek mind részei lehetnek.
Hogy a többiek miként dolgoznak, én nem tudhatom, sőt, azt se merem kijelenteni, hogy igazán érdekel, de a laikusoknak most elhoztam azt, én hogyan is írok szöveget. Merthogy ez egy rituálé.

Egyrészt, ott van a lelki ráhangolódás. Értem én, hogy adatok meg szigor van – erre is figyelni kell, – de a legfontosabb számomra, hogy amit írok, a Megbízó számára önazonos legyen. Azaz, először megvizsgálom őt. Kérdéseket teszek fel neki, bőven elég, ha írásban oldom meg, nem kell időt húzni konzultációval. (Kizárólag kiemelt szolgáltatások és / vagy kiemelt státuszú ügyfelek esetén van mód ilyesmire.) Azonnal látom az irányított kérdésekre adott válaszai alapján, mit tart fontosnak elmondani, hogyan kommunikál magától a tevékenységéről. Ezt alapul vehetem; persze, balgaság lenne csakis ezzel dolgozni, hiszen akkor nem kéne neki a profi szakértői segítség. Ennek mentén csak elindulok, hogy lássam, értsem az értékeit, preferenciáit, motivációit. Vagyis a lényeget kiemelem, és átteszem az írás folyamán professzionális köntösbe.

De ne szaladjunk ennyire előre!
A ráhangolódás engem szuperül elindít. Nem viccelek, olyan, mintha egy motort böffentenének be a fejemben, már jönnek is a gondolatok, hihetetlen gyors egymásutánban. Sok esetben ezeket egy az egyben leírom, mert ha benne vagyok a szövegírás flow-ban, akkor észrevétlenül is strukturáltan sikerül mindent összeszednem, ráadásul villámtempóban. Ezt úgy kell elképzelni, hogy amikor készen vagyok, és jön az ellenőrzés, akkor magam is meglepődöm, milyen szép logikai lekövetések vannak a szövegben, milyen erős egymásra építettség. Mindezt úgy, hogy semmi görcs nem volt benne, csak „tettem a dolgom.”

Persze van, amikor az egész ennél durvább átgondolást igényel, pláne olyan témáknál, amelyek a lelkemhez annyira nem állnak közel. Mit lehet ilyenkor tenni? Hát, elkezdek olvasni róla. Sokat. Minden lényeges, akár apró gondolatot is kijegyzetelek, hiszen nem tudni, hova visz tovább majd. Ezt követően legyártok egy sablont, egy logikai vázat, hogy pontosan mit-hova érdemes elhelyezni. A felesleges tartalmi elemeket lenyesegetem, egy feszes, de informatív struktúra alapján írok szöveget. Csak a lényeg érdekel, csak a hasznosítható információk, és csak az, hogy ne egy 542105. ugyanolyan szöveg szülessen, hanem egyedi. Mind stílusban, mind tartalomban. Lehet, hogy más is írt már adott témáról – mi több, biztos – de nem ÍGY! Nem ezeket szedte össze, nem ezeket emelte ki… Stb.

Mitől lesz a szöveg „frappáns”?
Megmondom őszintén: én rühellem ezt a rém közhelyes kifejezést. Frappánsnak a ’90-es évek rapbandáinak szövegei hatottak mindig is, nem pedig egy marketing-szöveg… De jöjjön a nagy leleplezés:
EGY SZÖVEG NEM KELL, HOGY FRAPPÁNS LEGYEN. Persze, tök jó marketingduma a laikusoknak, csak nem lényeges. A vevők a tiszta, érthető kommunikációra jönnek. És itt nem a hülyebiztosról beszélek, ami a funkcionális analfabetizmus terjedésével egyre inkább megkeseríti minden szövegíró életét, hanem a zsákbamacskát-nem-áruló üzenetekről. A szép szófordulatok helyett a világos, értékkel bíró szövegekről. Amelyekből tanulni lehet, tájékozódni lehet, amelyek biztatnak és felemelnek, amelyek hitet adnak, amelyek megoldást kínálnak, amelyek hasznosíthatók és utat mutatnak.
Ennyi. És ebben nincsen semmi titok.

(kép: Felföldi Gábor / Visual Production)

Írj nekem, hogy írjak neked